Trágyából várat, avagy a biogázban rejlő potenciál a klíma és ESG célok elérésében.
A rendezvényen európai uniós döntéshozók, iparági szereplők és kutatók találkoztak, hogy megvitassák, hogyan járulhat hozzá ez a zöldenergiaforrás az energiabiztonság, fenntarthatóság és gazdasági versenyképesség növeléséhez. Az előadások mellett kerekasztal beszélgetések is segítették a hallgatóságot, hogy átfogó képet kapjanak a biogáz termelés jelenjéről és jövőjéről. A teljesség igénye nélkül egy rövid összefoglalóval szolgálunk a konferenciáról.
A biogáz üzemek a fenntartható energiatermelés egyik legsokoldalúbb formáját képviselik: szerves hulladékból állítanak elő energiát, miközben csökkentik a környezetterhelést és támogatják az agrár- és ipari szektor energiafüggetlenségét. Működésük alapja az úgynevezett anaerob fermentáció, ahol O2-mentes környezetben, baktériumok segítségével alakul át a biomassza biogázzá – egy magas metántartalmú, jól hasznosítható gázzá.
A biogáz gyártás alapanyagai – az úgynevezett feedstock-ok – rendkívül változatosak lehetnek. Ide tartozik a mezőgazdasági melléktermék (például kukoricaszilázs, hígtrágya), az élelmiszeripari hulladék, a szennyvíziszap, sőt a települési biohulladék is. Ezeket a helyben elérhető forrásokat hasznosítva megvalósítható egy körforgásos gazdasági modell, mivel a termelés végén visszamaradó fermentált anyag szerves trágyaként visszakerülhet a mezőgazdaságba, ezzel csökkentve a földgázigényes előállítási folyamatú műtrágya használatát.
Az így keletkező biogáz többféleképpen hasznosítható, egy része villamos energiává és hővé alakítható gázmotoros kapcsolt erőműben (CHP), másik része pedig biometánná tisztítható, amely akár közvetlenül kiválthatja a földgázt az iparban, a közlekedésben (CNG) és a meglévő földgáz hálózatba is betáplálható, tárolható. A technológia ezzel egyszerre segíti az energetikai önellátást, a CO2-kibocsátás csökkentését, és a helyi hulladékproblémák kezelését – vagyis valódi mindenese a zöld átállásnak.
Anna Onida, az Európai Biogáz Szövetség (EBA) szakpolitikai tisztviselője bemutatta, hogy 2023-ban az EU biometán-termelése elérte a 4,9 milliárd m3, a teljes biogáz és biometán termelés pedig 22 milliárd m3 – ez a mennyiség három kisebb tagállam (Belgium, Dánia, Írország) teljes földgázfogyasztásának felel meg. Az uniós cél 2040-re 111 milliárd m3/év termelési potenciál elérése, ami a gázigények 80%-át lefedheti, ezzel növelve az európai energiafüggetlenséget.
Magyarország is szerepet vállal a zöldgáz jövőjében: 2030-ra a hazai biometán-termelés 184 millió m3-t érhet el, míg a teljes biogáz termelés is a 2023-as termelés háromszorosára, 600 millió m3-re nőhet.
Horváth Viktor, az Energiaügyi Minisztérium helyettes államtitkára bemutatta a hazai 40 milliárd forintos támogatási programot, amely célja új biogáz- és biometánüzemek építése, akár hálózati betáplálással. A tervek szerint mintegy 100 biogázüzem jöhet létre, ezek közül 20–25 nagyobb léptékű egység biometán-termelésre specializálódik.
Scarlett Ann Mertin, a Gas Infrastructure Europe tanácsadója szerint a meglévő európai gázhálózat relatív kis ráfordítással (2,5 milliárd euró) alkalmassá tehető biometán szállítására. A biometán jól illeszkedik az ipari és lakossági fogyasztásba, szezonálisan tárolható, és már ma bevezethető a meglévő rendszerekbe.
Anna Pastukh, az Ukrán Bioenergia Szövetség képviseletében kiemelte: Ukrajna februárban megkezdte biometán exportját az EU irányába. Az ország mezőgazdasági adottságai, kiterjedt gázhálózata és ambiciózus projektjei révén akár az EU szükségleteinek 20%-át is fedezheti a jövőben.
Bodnár Viktória, az IFUA Horváth & Partners partnere 3 üzleti modellt vázolt fel: decentralizált biogázüzemek, valamint centralizált biometánközpontok régiós és élelmiszeripari alapon. A legnagyobb potenciált a feldolgozóipari melléktermékek kínálják, például a konzerv- és bioetanol-iparból. Kiemelte, hogy saját kutatásuk és az iparági szereplőkkel való egyeztetések során arra jutottak, hogy az Agrárközgazdasági Intézet kutatásaihoz képest több mint kétszeres mennyiségű alapanyag áll rendelkezésre, amiből 105%-kal több biogáz termelhető. Mivel a hazai termelési célok alapját az Agrárközgazdasági Intézet kutatási eredményei is szolgáltatják, így felmerül, hogy a nemzeti célok és a potenciálok figyelembevételével elhelyezett fókusz revideálásra kerüljön.
Robert Machnik, az Ázsiai Biogáz Szövetség európai igazgatója arról számolt be, hogy India, Indonézia és Malajzia rendkívül ambiciózus biogázprogramokat futtatnak. India SATAT programja több ezer új bio-CNG üzemet tervez, míg Kína és Indonézia a hulladékból származó energia termelését ösztönzi erőteljes kormányzati támogatásokkal. Indonéziában a pálmaolaj termelésnél jelentős tapasztalattal rendelkeznek a biogáz körforgásos gazdaságban, decentralizáltan való alkalmazásával, gyártási melléktermékből biogázt termelve, biogázt tartályban tárolva és az olaj gyártáshoz felhasználva. Az ország (és a régió legtöbb országa) nem rendelkezik európai szintű vezetékes gáz infrastruktúrával, így ez több problémára is megoldást nyújt.
Zsótér Csaba, a MOL Csoport alelnöke szerint a jövő a technológiák együttes alkalmazásáról szól. Bár a belső égésű motorok még dominálnak, a vállalat fokozatosan növeli a biogáz és más zöldenergia arányát az üzemanyagportfóliójában.
Hársfai Péter, a MEKH Energiamegtakarítási, Monitoring és Verifikációs Osztály osztályvezetője bemutatta a jövőben a biogáz és biometán – a villamosenergiához hasonló – származási garanciával történő vásárlásának szabályozási környezetét.
A fentiek alapján a biogáz és biometán termelés növelése segíthet az európai klímasemlegességi célok elérésében, energiafüggetlenség növelésében, valamint az ipari és mezőgazdasági versenyképesség javításában, de a vállalatok ESG céljainak elérésében is komoly szerephez juthat.
Trombitás Bálint, Trombitás Tamás
A cikk forrása a GoGreen Magazin 2025. július-augusztusi száma (5-6-7-8. oldal).