Az uniós klímatervek korábban már ismertté váltak a 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvek által. 2023. szeptember 20-án megjelent ezek módosítása az „Európai Parlament és a Tanács (EU) 2023/1791 irányelve az energiahatékonyságról” és az „(EU) 2023/955 rendelete” alapján, ami a „Fit for 55” (azaz „Irány az 55%!”) csomag részeként tudható be, és amelyek átültetését minden tagállamnak 2025. október 10-ig meg is kell tennie.
Az idei utolsó számunkban szeretnénk röviden bemutatni a részletes, 111 oldalas dokumentumot a Partnereinknek, fókuszálva a számu(n)kra fontosabb pontokra.
(28. pont) Az Unió energiahatékonysági célkitűzésének kiszámítása és meghatározása során eredetileg a 2007-es referenciaforgatókönyv 2030-ra vonatkozó előrejelzéseit tekintették alapforgatókönyvnek. Az Eurostat energia mérlegszámítási módszertanának megváltozása és a későbbi modellezési előrejelzések javítása miatt az alapforgatókönyvet módosítani kell.
Az aktualizált alapforgatókönyv szerint az Uniónak 2030-ig legalább 11,7%-kal tovább kell növelnie energiahatékonysági törekvéseit a 2020-as uniós referencia-forgatókönyv szerinti erőfeszítések szintjéhez képest. Az uniós célkitűzésekre vonatkozó ambíciószint kifejezésének új módja nem befolyásolja a szükséges erőfeszítések tényleges szintjét, és a primerenergiafogyasztás tekintetében 40,5%-os, a végsőenergiafogyasztás tekintetében pedig 38%-os csökkentést jelent a 2007-es uniós referencia-forgatókönyv 2030-ra vonatkozó előrejelzéseihez képest.
(62. pont) A tagállamoknak – biztosítandó az Unió által 2030-ra kitűzött energiaügyi és éghajlat-politikai célkitűzések, valamint a 2050-re célul kitűzött klímasemlegesség eléréséhez való stabil és kiszámítható hozzájárulást – a 2030-ig tartó teljes kötelezettségi időszak során
• 2023. december 31-ig a végsőenergia-fogyasztás legalább 0,8%-ának megfelelő,
• 2024. január 1-jétől legalább 1,3%-ának megfelelő,
• 2026. január 1-jétől legalább 1,5%-ának megfelelő,
• 2028. január 1-jétől pedig legalább 1,9%-ának megfelelő
új éves megtakarítással egyenértékű halmozott végfelhasználási energiamegtakarítást kell elérniük. E követelmény teljesítésére vagy a 2021. január 1. és 2030. december 31. közötti kötelezettségi időszak során bevezetett új szakpolitikai intézkedések révén nyílna lehetőség, vagy a korábbi időszak során vagy azt megelőzően elfogadott szakpolitikai intézkedésekből származó új egyéni fellépések révén, feltéve, hogy az energiamegtakarítást eredményező egyéni fellépések bevezetésére a következő időszakban kerül sor. E célból a tagállamok alkalmazhatnak energiahatékonysági kötelezettségi rendszert vagy alternatív szakpolitikai intézkedéseket, illetve ezek mindegyikét.
Továbbá a 8. cikk 1. pontban a következőkkel is kiegészíti az előző 62. pontot:
„2030 utáni 10 éves időszakokban az előző pontban előírt megtakarítási aránnyal összhangban továbbra is évente új megtakarítást kell elérniük.”
Előbbi 2 fő pontot alapul véve, további előírásokat is figyelembe kell venni, és az ezeknek megfelelő intézkedéseket alkalmazni is kell. Egy rövid összefoglalás segítségével nézzük meg azokat a lényeges témákat, melyek jelentős változásokat eredményezhetnek a hazai jogszabályokban:
Energetikai auditokkal kapcsolatos információk 80-84. és 128. pontok, valamint (11. cikk) alapján:
• a 85 TJ-nál (~25 GWh/év) nagyobb átlagos éves energiafogyasztással rendelkező vállalkozások energiagazdálkodási rendszert (például ISO 50001) kell bevezetniük 2027. október 11-ig,
• a tagállamok biztosítják továbbá, hogy az előző három évben az összes energiahordozót együttvéve 10 TJ-nál (~3 GWh/év) nagyobb átlagos éves energiafogyasztású, energiagazdálkodási rendszert nem alkalmazó vállalkozások energetikai auditnak vetik alá magukat.
A tagállamok nem támogathatnak környezeti szempontból nem fenntartható tevékenységeket (65. pont):
• az energiamegtakarítási kötelezettség célja az éghajlatváltozással szembeni fellépés erősítése azáltal, hogy a tagállamokat olyan fenntartható és tiszta szakpolitikai intézkedések kombinációjának végrehajtására ösztönzi, amelyek ellenállóak és mérsékelik az éghajlatváltozást. Ezért a fosszilis tüzelőanyagok közvetlen égetésére vonatkozó szakpolitikai intézkedések révén elért energiamegtakarítás bizonyos feltételek mellett és ezen irányelvnek az irányelv egy melléklete szerinti átültetését követően már csak egy átmeneti időszakig lehet beszámítható az energiamegtakarítási kötelezettség keretében figyelembe vehető energiamegtakarítás.
Közintézmények:
• vezető szerep az energiahatékonyságban (5. cikk):
– a tagállamok vállalják, hogy a közintézmények végsőenergia-felhasználását 2021-hez képest évente összesítve 1,9%-kal csökkentik (ez nem terjed ki 2026. december 31-ig az 50.000 főnél míg 2029. december 31-ig az 5.000 főnél kevesebb lakosú helyi közigazgatási egységekben található közintézményekre),
– a tagállamok támogathatják a közintézmények energiahatékonyságát javító intézkedéseket, melyek során figyelembe kell venniük a teljes életciklusra számított CO2-kibocsátást, valamint gazdasági és társadalmi előnyöket is,
– a tagállamok arra ösztönzik a közintézményeket, hogy javítsák a tulajdonukban lévő épületek energiahatékonyságát, többek között régi és kis hatásfokú fűtőberendezések cseréje révén, illetve
• tulajdonában lévő épületek példamutató szerepe (6. cikk):
– az egyes tagállamok biztosítják, hogy a közintézmények tulajdonában lévő fűtött és/vagy hűtött épületek teljes alapterületének legalább 3%-át évente oly módon újítsák fel, hogy azok legalább közel nulla energiaigényű épületekké vagy kibocsátásmentes épületekké váljanak. A minimum 250 m2-es, 2024. január 1-én nem nulla energiaigényűnek minősített épületek kiválasztásánál figyelembe kell venni a költséghatékonyságot és a műszaki megvalósíthatóságot,
– az energiamegtakarítás előre ütemezésére van lehetőség, illetve a lebontott ingatlanok helyére újonnan épített épületek is figyelembe vehetők az előírt kritériumok szerint.
Lakosság (78. pont):
• az (EU) 2020/1563 ajánlás szerint az Unióban mintegy 34 millió háztartás nem tudta otthonát megfelelően fűteni 2019-ben. Az európai zöld megállapodás prioritásnak tekinti az átállás szociális dimenzióját, kötelezettséget vállalva azon elv mellett, hogy senki ne maradjon hátra az átállás folyamatában,
• az energiahatékonysági intézkedéseknek központi jelentőségűeknek kell lenniük minden, az energiaszegénység és a fogyasztói kiszolgáltatottság felszámolására irányuló költséghatékony stratégiában, és ki kell egészíteniük a tagállami szintű szociális biztonsági szakpolitikákat.
Összefoglalva, a fentiek alapján kijelenthető, hogy 2030-ig az energiahatékonysági (és energiamegtakarítási) kötelezettség az egyes tagországokra, így Magyarországra is magasabb célszámokat ír elő, vagyis a következő időszakban újabb energiahatékonysági jogszabályi változások és szigorítások várhatóak.
Ilyen módosítás például a nagyobb energiafelhasználású cégek számára kötelező energetikai audit, az EKR (Energiahatékonysági Kötelezettségi Rendszer) bővítése, valamint az, hogy a fosszilis tüzelőanyaggal ellátott (például földgáz tüzelésű) berendezések korszerűsítését nem lehet elszámolni pályázatokban, TAO-ban vagy éppen EKR-ben.
Csabai István
Forrás:
https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:32023L1791
Egyéb link:
https://flo.uri.sh/visualisation/13891657/embed?auto=1
A cikk forrása a GoGreen Magazin 2023. decemberi – 2024. januári száma (4-6. oldal).
