Napjainkban – pozitív és örvendeztető tendenciaként – egyre nagyobb a törekvés mind a hatékony, mind a környezetbarát forrásból származó energiafelhasználásra. Mindemellett az Európai Unió a tagállamaitól, így hazánktól is megköveteli, hogy az új épületek tervezésénél és kivitelezésénél az energiaszükséglet közel zérusra legyen visszaszorítva, valamint ösztönző célúan, a régi épületek energetikai korszerűsítésének támogatására és elősegítésére indukálja azokat.
Cikkünkben a régi épületek energetikai korszerűsítésének két beruházás típusát fogjuk megvizsgálni: a lakóépületek utólagos homlokzati hőszigetelését, valamint a meglévő fűtési rendszer kiváltását hőszivattyús rendszerre.
Az épületek utólagos hőszigetelésével jelentős energia takarítható meg. Egy viszonylagosan korszerű szerkezetű épület esetén (például: 38 cm-es, modern téglafal, szigetelt födém, kétrétegű ablakos műanyag nyílászárók) is 15% körüli éves fűtésre fordított energiaspórolás érhető el a legegyszerűbb, 10 cm-es szigetelés alkalmazásával a külső határoló falakon.
Hőszigetelési rendszerek közül többféle áll rendelkezésre a piacon, amivel energiahatékonyabbá tehetjük az épületeinket.
A legelterjedtebb a polisztirol habos kivitelű szigetelés. Táblás formában kapható, különböző vastagságokban. Egyszerűen szerelhető, vágható, formázható, valamint megfelelő rögzítés esetén időtálló kivitel. Ár-érték arányban a piacon jelenleg a legjobb választás, népszerűségét is ennek köszönheti.
Gyakran alkalmazott technológia még a táblás formában kapható kőzetgyapot hőszigetelés. Habár az egységnyi ára magasabb, mint a polisztirol hab kivitelű szigetelőanyagnak, cserébe nemcsak hő-, hanem hangszigetelés szempontjából is kiváló választás. Fontos előnye még, hogy nem éghető, így biztonságosabb is. Akkor érdemes választani, ha lényeges, hogy ne legyen minél vastagabb a szigetelő réteg az épületen (például: technikai akadály, esztétikai okok), tekintve, hogy jobb hőszigetelő a hagyományos hungarocellnél.
Ugyanezen megfontolásból szintén jó választás a grafitos polisztirol hab, mely szintén jobb hőszigetelő képességgel rendelkezik ugyanazon vastagság mellett. Fontos megjegyezni, hogy az utólagos hőszigetelést gondos tervezésnek és számításnak érdemes megelőznie. Meg kell találni azt az optimális vastagságot, mely ár-érték arányban a legmegfelelőbb és kielégíti a kívánt energiamegtakarítás mértékét is. A túlzott vastagságú szigetelés nem hoz a többletárához képest ugyanannyi megtakarítást.
Nem véletlen, hogy a cikkünkben a hőszigetelést és a hőszivattyút vettük egy kalap alá. Minél jobban vissza tudjuk fogni a ház hőszükségleti igényét, annál jobban tudunk költségoptimális hőszivattyút választani úgy, hogy az még akár a téli napokon is – leszámítva az extrém hideg napokat, melyek száma hazánkban jelenleg amúgy is csökkenő tendenciát mutat – ki tudja szolgálni a ház fűtési igényét. Hiába hangzik költségesnek a kettő beruházás egyszerre történő megvalósítása, valójában mind a hőszivattyú, mind később az éves villamosenergiaköltségünkön spórolhatunk, ha hőszigeteléssel látjuk el az épületünket.
Hőszivattyúk közül több típust különböztetünk meg:
Utóbbi 2 hátránya a sok előnye mellett, hogy jelentősen drágább a létesítésük, a kültéren jelentős tereprendezési feladatot generálnak, valamint a talajszondák telepítése esetén bányakapitánysági engedéllyel is rendelkeznünk kell. A hőszivattyúnál a megoldandó probléma, hogy a meglévő épület szekunder fűtési rendszeréhez tudjuk illeszteni. A fő problémát az jelenti, hogy a legtöbb épületben hagyományos, radiátoros fűtési rendszerek találhatóak. Ezek a rendszerek jellemzően (de nem kizárólag) magas előremenő hőmérsékletre lettek méretezve (85-90°C is lehet), melyek hatékonysági és műszaki korlátok okán sem feltétlenül alkalmasak a hőszivattyús rendszer üzemeltetésére. Minél alacsonyabb előremenőre tudjuk méretezni a hőszivattyús fűtésünket, annál magasabb COP érhető el vele, így esszenciális ennek a megvalósítása. Szerencsés a helyzet, ha a legtöbb helyiségben padló-, vagy felületfűtés található, ezek esetén bőven elegendő a jellemző, 35°C-os előremenő vízhőmérséklet.
Amennyiben radiátoros rendszerünk van, akkor sem kell elvetni egyből a hőszivattyú alkalmazhatóságát. Egyes, modernebb lemezes radiátorok képesek lehetnek 40°C-os előremenő hőmérséklet mellett is a megfelelő hőleadásra, így mindenképp érdemes megvizsgáltatni rendszerünket, és szakértői állásfoglalást kérni a hőszivattyú alkalmazhatóságáról – akár határesetben az előremenő hőmérséklet minimális emelésével, feláldozva az energiahatékonyságból. Amennyiben radiátoraink mégse bizonyulnak alkalmasnak a rendszer fogadására, mind erre alkalmas típusokra cserélhetőek, illetve fan-coillal is kiválthatóak. Utóbbi legnagyobb előnye, hogy ventilátoros kényszerített levegőkeringtetése van, ezáltal sokkal jobb hőleadást tud elérni, mint a hagyományos radiátorok.
Mind az utólagos homlokzati hőszigetelés, mind a hőszivattyú telepítése, mint energiahatékonysági beruházás az EKR rendszer keretein belül auditáltatható és elszámolható megtakarításként. Utóbbi esetén mindenképp feltétel, hogy gázüzemű tüzelőberendezés kerüljön kiváltásra, maximum 55/45°C-os rendszerrel működhet a szekunder rendszer az intézkedés végrehajtása után, illetve kizárólag termikusan korszerű épületben létesítve lesz érvényes az elszámolhatósága.
Anda Ferenc
A cikk forrása a GoGreen Magazin 2024. szeptemberi száma (11-12. oldal).
